Ugye az a fránya idő…

vagy ez?
ez szimpi?

Tényleg tiszteletre méltó kezdeményezésnek készítettem arculati terveket, amik aztán végül tarsolyban maradtak. És ilyenkor persze nem értem, és mindig töröm magamat, hogy milyen másik irányt kellett volna tolni ahhoz, hogy rám essen a választás blablabla… szokásos rinyasor. Hát ilyen nagy megfejtésekben  és az egzisztenciális szorongásom közepette eljutottam ahhoz az egyszerű magyarázathoz, hogy simán csak nem értettük meg egymást. Nem volt hely és idő erre a feladatra. Ennyi, úgy tűnik a tempó a ludas.

Béna ez a kreatív oldaláról,  hogy már a koncepció még meg se született, de már csúfos vereséget szenved, megfullad az e-mailek tengerébe kb… Hát tudd meg, hogy nem lehet lespórolni az időt ha valamilyen álmodat szeretnéd élni, akkor az sok idődbe fog kerülni. Vagy ha mégis csak megvágjuk az időt, akkor annak a következményeivel számolnunk kell. A problémák megismerése nélkül a grafikus csak csinálni fog valamit, de nem lesz a sajátja, nem lesz benne a szíve, se a kreativitása. Csak a leszámlázott óradíja. 

Fel kell nőni, meg kell tanulni szembemenni az elutasítással!

Ez kapcsol majd pilácsot, és teszi világossá, hogy nem mindenkinek tudok megfelelőt szállítani, de az a jó, hogy nem is mindenkinek kell, dolgozzak. Ez a freedom na!  És lényeg a lényeg, hogy úgy belehabarodtam, hogy muszáj volt még egy kicsit masszíroznom és kicsomagolnom a lehetőségeket. És ezt csípem leginkább  a munkámban: megtalálni a  lehetőségeket, irányba tenni a fókuszt megrendelő oldaláról is és örülni annak, hogy megint olyan melót csinálhattam, amiben tényleg örömöt találtam.

Olvassatok utána és legfőképpen rendeljetek futárt innen:
http://nagylepes.hu/